A zöld főváros és a kanálisok városa

A zöld főváros és a kanálisok városa

Megérkezünk Ljubljanaba

Ahogy gurultunk le a hegyekből, a táj jelentősen megváltozott, de az Alpok továbbra is fenyegetően meredt felénk a háttérben. Néhány órával Ljubljanába érkezésünk előtt még nem volt konkrét helyünk arra az időtartama, amire eredetileg szerettünk volna maradni, de végül minden jól alakult. 

Az első napon részt vettünk az ingyenes sétáló túrán (free walking tour, Európa minden nagyobb városában létezik, Budapesten is van). Ahogy a túra épp kezdetét vette, észrevettünk egy bringás lányt a túloldalon, akinek ráadásul ugyanolyan Alpkit első táskája volt mint nekem. Végül a túra mellett döntöttünk, de igazából nem volt olyan érdekes és túl sokáig tartott, így egy kicsit bántuk hogy nem mentünk oda köszönni inkább. 

Sokat megtudtunk a szlovén történelemről és megnéztük a fontosabb nevezetességeket. Ljubljana belvárosa igazán jó elrendezésű, középen a Ljubljanica folyóval, kávézókkal az egyik, őstermelői piaccal a másik oldalon, melyet számos híd köt össze. A város felett egy dombtetőn pedig a vár tekint alá. Ez a terület egy hatalmas autómentes övezet, rengeteg fával és ingyenes mini elektromos taxikkal, melyet bárki igénybe vehet. Nem csoda, hogy két éve a város megkapta az Európa zöld fővárosa címet. 

Érdekes emberrekkel találkozunk

Kiterjedt, jó kialakítású kerékpáros infrastruktúrával találkoztunk, ahol a kerékpárutak elvezettek szinte mindenhova, miközben a külvárosi felé igyekeztünk szállásunkra. Nem is kérhettünk volna jobb vendéglátókat második és harmadik esténkre, mint Ajda és Gregor. Fantasztikus történeteket meséltek utazásukról délkelet Ázsiában, tippeket adtak az útvonallal kapcsolatban, és Gregor elvitt minket egy bringaboltba, ahol megjavították Alan hátsó fékét, ami már egy hete nem működött. Délután felmentünk a várba, ahol csodálatos napnyugtában volt részünk, ahogy az Alpok tisztán látható volt a háttérben. Este kihasználtuk a lehetőséget hogy igazi konyhát használhatunk, és főztünk egy nagy vacsorát búcsúzóul. 

Mielőtt elhagytuk a várost, feltölttük a készleteket néhány csomagolásmentes áruval, melyek a nagyobb Mercator üzletekben találhatóak. Ahogy épp induláshoz készülődtünk a bolt előtt, összefutottunk egy belga bringás párral, akik velünk pont ellentétes irányban haladtak. Mint kiderült, épp a Balkánt járták be, és még egy térképet is adtak Horvátországról. Budapest felé tartottak, utána pedig a Nordkapp volt a cél Norvégiában, ami Európa legészakibb pontja. Persze megosztottunk egymással egy csomó tippet és kontaktot cseréltünk. Elég menők, önkéntes munkát végeznek és pénzt gyűjtenek egy erdő telepítésére. Itt tudjátok megnézni őket.
 
Ami minket érint, a következő lépés az olasz tengerpart elérése volt, a cél a kanálisok városa.

Olaszország kezdete

Mielőtt Olaszországba érkeztünk volna, megnéztünk Stanjelt, ami egy elég régi városka Szlovéniában, egy hatalmas kastéllyal a dombtetőn. Nem kevés mászás árán jutottunk el a városba, de abszolút megérte. 

Miután átléptük a határt, Velencét vettük célba.

Nem volt egyszerű a helyzet még azelőtt se, mielőtt elértük volna a várost, mert nincs túl sok rejtekhely a vadkempingezésre a part mentén. Egyik éjszaka például arra kényszerültünk, hogy egy autóparkolóban aludjunk, amit néhány barátságos olasz révén találtunk.
 
Bejutni Velencébe a bringákkal még nagyobb kihívásnak bizonyult, mert elég balszerencsések voltunk a warmshowers és couchsurfing kéréseket illetőleg, és olyan infót kaptunk, hogy a bringákat még tolva se lehet bevinni. Persze betekertünk, hisz mindketten ultra makacsok vagyunk és csak Velence miatt jöttünk ezen az útvonalon. De a város bejáratához érve realizálnunk kellett hogy vagy fizetünk 20 eurót a bringák tárolására egy garázsban, vagy találunk egy igazán jó rejtekhelyet nekik a közelben, mivel tényleg képtelenség volt bevinni őket, és nem csak mert nem akartuk kockázatni a magas büntetést.
 
Miután megegyeztünk abban, hogy nem fizetünk a tárolásért, elindultunk visszafelé és úgy döntöttünk hogy csak akkor maradunk, ha találunk valami közeli helyet, egyébként kihagyjuk a városnézést. Az utolsó pillanatban találtunk egy igazán közeli pontot a kikötőben, am kissé cinkes volt mert úgy tűnt, hogy egy helyi hajléktalan búvóhelye. Azonban tökéletes fedést biztosított, és még az éjszakai sátrazáshoz is megfelelő volt, így gyalog mentünk vissza egy délutáni sétára. Velence gyönyörű, de valójában nem ez volt az eddigi túra fénypontja, részben mert iszonyúan zsúfolt és turistákra épülő. Tele van drága boltokkal még a legszűkebb kis sikátor is, és vagy turistákkal, vagy az őket kiszolgáló munkásokkal lehet találkozni. Megnéztük a nagy kanálist és a Szent Márk teret, rácsodálkoztunk a katedrális méreteire és a gondolákra, és piknikeztünk a part mentén. Végtére is eltöltöttünk egy napot és egy éjszakát Velencében mindössze 10 euróból (amit a szupermarketben költöttünk el), amit sejtésem szerint nem sok ember mondhat el magáról. 🙂 
 
A következő bejegyzésben beszámolok arról, hogy változott a szerencsénk a warmshowerst tekintve, és hogy fedezetül fel, Pádova és Verona milyen gyönyörű.