Miért engedek be idegeneket a lakásba? – avagy couchsurfing és warmshowers, és egy meglepő fordulat

Miért engedek be idegeneket a lakásba? – avagy couchsurfing és warmshowers, és egy meglepő fordulat

Aki nem lenne tisztában vele, a couchsurfing (CS) és a warmshowers (WS) olyan oldalak, ahol emberek a világ bármely szegletéből felajánhatják a kanapéjuk/vendégszobájuk/bármilyen szabad helyük más utazó emberkéknek. Az előbbi általános oldal és viszonylag kiterjedt hálózattal rendelkezik, a mobilos applikáció segítségével csak úgy találkozni is tudunk utazókkal a városokban, vagy részt vehetünk összejöveteleken. A warmshowers kifejezetten kerékpárral túrázó embereknek jött létre, kisebb és családiasabb közösségnek mondanám. Mindkét oldalra jellemző a referencia-alapú ellenőrzési lehetőség, mely segítségével láthatjuk, hogy akit fogadni akarunk vagy akihez menni szeretnénk, milyen benyomást keltett másokban. Ettől függetlenül mindenki volt kezdő, és egy alapos profil-ellenőrzés után többször előfordult már, hogy referencia nélküli fiatalokat is fogadtam. Ehhez azonban szükséges valami ütős bemutatkozás és hogy lássam, igazán érdeklődnek felőlem.

Ugyanis az egész rendszer lényege a véletlen találkozás nagyszerűsége, új barátok megismerése a világ minden tájáról, akik esetleg hasonló érdeklődési körrel is rendelkeznek. Nem utolsó sorban kiváló lehetőség a szinte ingyenes utazásra és a városok nem turista szemmel való megismerésére, hisz a dolog két irányban működik. Ugyan az utóbbi egy évben kezdtem el fogadni másokat, azonban a CS-el való megismerkedésem elég régre nyúlik vissza, méghozzá 2010-be. Az akkori párommal 4 napot töltöttünk Párizsban, és a kaján és repülőn kívül nem is költöttünk másra. Ezután sokáig hanyagoltam az oldalt, viszont miután körvonalazódott a világ körüli bringatúra ötlete, hasznos előkészületnek gondoltam a kapcsolatépítést, ami az út során nagy segítséget jelenthet majd. A találkozások során tényleg úgy is éreztem sokszor, hogy épp helyben utazok, mert a vendégeim olykor hihetetlen kalandokat meséltek, és jó volt belelátni egy-egy ország mindennapi életébe. 

Élmények, barátok, hihetetlen találkozások

Az élmények már a tavaly nyári Budapest-Brüsszel túra során elkezdődtek, miután az esték felét warmshowers vendéglátókkal töltöttem, mialatt végigszáguldottam a Duna, Majna és a Rajna mellett. (A következő bejegyzés már tényleg ez a túra lesz, ígérem 🙂 ) Ha nem így szállok meg például Würtzburgban, sosem találkozunk Martaval, aki ugyanannál a host-nál volt, és épp pár hónapos bringatúráját töltötte. Végül két napot együtt is tekertünk, fürödtünk egyet a Majnában is. Jót tett, hogy egy kicsit visszalassultam, megtanultam jobban élvezni a tájat is. Azt hiszem ez a túra hozta meg igazán az elhatározást arra, hogy igenis kerékpárral akarok világot járni, méghozzá ily módon, sátrazva és új barátokat, embereket megismerve. Hisz a világot a különböző kultúrák teszik színessé 🙂

Miután tavaly novembertől egyedül éltem a kis garzonlakásban, ahova beraktunk egy kanapét is, nem fontolgattam tovább a dolgot, és én is elkezdtem embereket fogadni. Az első couchsurferem azt hiszem egy srác volt Melbourne-ből, és nagyon jó élményekkel távozott, ahogy én is csak pozitívan tudok nyilatkozni az első fogadásomról 🙂 Utána nem volt megállás, és persze a jó idő beköszöntével fogadtam bringás utazókat is. Nem utolsó sorban a török nyelv gyakorlására is sokszor adódott lehetőségem, ami szintén nem titkolt szándékom volt, hisz nem akarnám veszni hagyni ezt a tudást. 

Azóta elmondhatom, hogy rengeteg barátra tettem szert nagyon sok országból, ahol a túra során nem mellesleg tárt karokkal várnak majd, vagy segítenek ismerősökön keresztül szállást találni, valamint továbbadni az utazásom hírét. Emellett sok-sok utazási tippet és praktikus túrázási tanácsot is kaptam. Volt nálam például egy indiai bringás utazásszervező és több világjáró is, akiktől első kézből tapasztalhattam meg, hogy fog ez az egész kinézni a gyakorlatban. Aztán valami olyasmi történt, amire nem igazán számítottam. 

Az élet apró dolgokon múlik

A szezon végeztével ugyan kevesebb WS kérést kaptam, de azért előfordult egy-kettő még szeptemberben is. Ha épp egy világutazó fordul felém kéréssel, annak meg általában nem is igazán tudok nemet mondani. Így egyeztem bele egy dán bringás srác, Alan kérésébe, habár csak pár nappal az érkezése előtt jelezte hogy jönne. Végül fél napot töltött nálam, de mint kiderült, csak tavasszal akarta kelet felé venni az irányt. Mivel hasonló volt az elképzelésünk a világutazós tervekkel kapcsolatban, így megegyeztünk, hogy kapcsolatban maradunk, és nagy eséllyel együtt indulunk útnak Törökország felé jövő május végén.

Pár héttel később azonban visszafordult dél felől és újra Budapest felé vette az irányt. A telet Spanyolországban akarta tölteni egy öko farmon, de nem volt biztos az útvonalban. A következő hetet együtt töltöttük, és ez annyira jól sikerült, hogy végül nálam ragadt. 🙂 Így mindenki megnyugodhat aki eddig aggódott, hogy csajként egyedül vágok neki a világnak, mert módosult picit a tervem, de leginkább az életem 🙂 A továbbiakban a blog kettőnk közös túráját (és persze az odáig vezető utat) fogja dokumentálni. A bejegyzéseket nagyrészt továbbra is én írom, habár lehet megkérem hogy írjon az eddigi kalandozásairól. Ugyanis fantasztikus tájakon tekert már keresztül az elmúlt 4 hónapban is, Skandináviát és a Balti államokat bejárva. Azonban a szebbnél szebb fotók készítése Alan feladata lesz, ennek szerintem örülni fogtok, mert én nem tartom magam túl jó fotósnak 😀 

Végezetül álljon a bejegyzés végén pár pillanatfotó az eddigi couchsurferes élményeimből, tényleg csak betekintés szintjén, mert felsorolni is hosszú lenne, mennyi minden volt 🙂