Miért és hogyan utazzunk környezettudatosan

Miért és hogyan utazzunk környezettudatosan

„Nuk du qese” – mondtam a már jól ismert mondatot épp albánul, ahogy átadtam a banánt mérésre. Az alkalmazott szokásosan meglepődött, de félrerakta a reflexből elővett nejlonzacskót. Miután ráírta az árat egy cetlire, mintha nem 2 másodperccel ezelőtt mondtam volna, rakta is volna zacskóba az árut. Mivel már ismerem ezt a reakciót, figyeltem és újra elmondtam, hogy nem kérem a zacskót. Úgy nézett rám, amikor elvettem a kezéből a banánt, mintha legalább az anyját öltem volna meg. Nem mindig ilyen problémás a helyzet, de jól illusztrálja, mennyire kell küzdeni egy teljesen felesleges csomagolóanyag ellen. Amit, hozzátenném, a pénztárnál egy újabba akartak volna rakni, a két szem jégkrém mellé.

Egyesek talán nem értik, mire fel ez a harc. Mielőtt világgá indultam volna, lelkes környezetvédőként éltem mindennapjaimat Budapesten. A kerékpár mellett ennek nagy része volt, hogy hulladékmentességre törekedtem. Ez főként azt jelenti, hogy igyekeztem nem vásárolni semmit műanyag csomagolásban és a mindennapos használati eszközök terén is a csomagolásmentességre és természetességre törekedtem.

Hogy ez miért fontos, Edina jobban kifejti, érdemes elolvasni ezt a cikket a dologról: https://hulladekmentes.hu/2018/04/22/muanyagmentes-grafikak-a-fold-napja-alkalmabol/ Természetesen ezt az életmódot a példamutatáson és az ismerősök oktatásán keresztül terjeszteni is próbálom, hisz egymagam aligha érnék el változást e téren. Azonban minél többen vagyunk ilyenek, annál nagyobb az esély, hogy a kormányok is változtatnak a szabályozáson, hogy megfékezzék a műanyagot.

Semmi sem mutatja jobban, hogy végső soron felülről jövő szabályozásra és rengeteg oktatásra van szükség, mint az a pár nap, amit egy nemzeti parkban töltöttünk Macedóniában, és úgy az út széle mindenhol a Balkánon. Mindent szemét borít, és az embereket egyáltalán nem érdekli a dolog. Egy tóparton töltve (nemzeti parkban!) pár napot nem bírtam már elviselni a látványt (és a sátorhely is tele volt vele), és 5 teli szatyor műanyag szemetet szedtem össze egy óra alatt. 

A két legjellemzőbb tárgy természetesen a PET palack és a nedves törlőkendő volt. Kérlek titeket, ha valaha is használjátok az utóbbit, sose dobjátok csak úgy el. Bármit is mond a gyártó, műanyagból van, és nem bomlik le a természetben. És amíg nem csökken a műanyag mennyisége a boltokban, talán mindegyikünk takaríthatja a környezetét a nyaralás alatt – jobban is éreznéd magad és a látkép is jelentősen javulna. 

Szemét a Mavrovo tó partján, Macedóniában
Ez csupán a mi kis területünk termése
Csupán egy alagutat elkerülő szakasz Montenegroban..
Az a színes paca mind műanyag palack

Az utazás jó és rossz oldala

Szóval vissza a kezdetekhez, Budapestre. Számtalan lehetőség van mindenfélét kimérve venni; – sőt most már dedikált csomagolásmentes bolt is van – így igazán gyerekjáték a hulladékmentesség, ha az ember végez egy kis kutatómunkát és odafigyel a mindennapokban. Sajnos egy hosszútávú bringaút során ugyanez nem teljesen kivitelezhető, de ennek a mérlegnek a másik oldalán számos egyéb dolog áll, ami helyrebillenti az egyensúlyt.

Nagyvárosban, lakásban nehezen megoldható a komposztálás, ami értékes anyagokat juttatna vissza a körforgásba. Ugyan létezik a gilisztakomposztálás vagy a bokashi bin, de sok esetben nincs hely/idő vagy türelem ezek használatára. Ezen kívül rengeteg vizet pazarolunk, még akkor is, ha csak gyors zuhanyt ejtünk minden nap. Hisz az angol wc elterjedésével tulajdonképpen ivóvízzel húzzuk le azt az anyagot, amit ugyanúgy komposztálhatnánk. Kikapcsolódáskor vagy nyaralás során pedig előfordul a repülőhasználat vagy az autó, amit talán nem is kell jobban kifejtenem.  És ugyan én nem igazán éltem vele, de a forgalomból ítélve van egy sejtésem, hogy elég sokan használnak autót Budapesten is.

Ezzel szemben egy ilyen úton sokkal közelebb kerülünk a természethez – már attól függően persze, mennyi időt töltünk vadkempingezéssel. Az ilyen napokon nem kérdés például, hogy minden organikus anyag visszajut a természetbe, és minimálisra csökken a vízfogyasztásunk. Nem túl meleg időben pl ketten kb napi 10-15 liter vizet fogyasztunk. Ebben benne van sokszor a mosogatás is, illetve a főzés, kézmosás, alkalmanként cicamosdás. Mert bizony nem hogy nem minden nap zuhanyozunk, de előfordul, hogy egy hét is eltelik nélküle. Ez főleg az olasz Alpokban volt nagyon jellemző, amikor az időjárás tavaszias és esős volt, így ha találtunk is tavat vagy folyót a fürdéshez, nem volt sok kedvünk megmártózni benne. 

Azonban a merinói gyapjú sokat segít ám, simán hordjuk őket 3-4 napig minden különösebb szag probléma nélkül. Plusz pont, hogy ennyivel is kevesebb műanyag ruhánk van. Mert bizony a legtöbb ma kapható ún. fast fashion cucc (H&M és társai) is mind műanyagból van, amit sajnos sokan pár alkalom után dobnak is ki. Hozzáteszem ennél az iparnál nem csak a műanyag a probléma, érdemes megnézni a „True cost” című filmet ezzel kapcsolatban. És talán nyilvánvaló, de a közlekedésünk is sokkal környezetbarátabb. Persze az óceánokon át kell majd kelni valahogy, de ott is igyekszünk kikerülni a repülést, ha egy mód van rá.

A dolog árnyoldala, hogy nem tudjuk kikerülni teljes mértékben a műanyag csomagolást, főleg szigorú költségvetéssel. Nem arról van szó, hogy a zöldség-gyümölcsöt vagy a kenyeret ne tudnánk mindenféle műanyag nélkül megvenni, mert ez eddig mindenhol lehetséges volt. Büszkén mondhatom, hogy egyetlen montenegrói problémás eseten kívül nem kaptunk egyetlen nejlonzacskót se a boltokban. A kaját ugyan egy nagyobb ilyen zacskóban tároltuk korábban a bringás táskákba, de azokat csupán egyszer kellett cserélni a 4 hónap alatt, ami nem rossz arány. Sajnos Pristinában eltűntek a hostelben (a fűszertartó dobozainkkal együtt), így azok helyett is varrtam régi függönyből való zsákot. 🙂 

Azonban jóval több kalóriára van szükségünk napi 60km tekerés mellett, és az olcsó tészta, rizs, vagy a csoki sajnos kivételes esetekben kapható papírban. Sokszor már annak is örülök, ha a zabpelyhet abban tudjuk megvenni. És mivel kiváló olcsó kalória, a sima sós chips is gyakran előfordul (amiben nincs semmi mesterséges anyag). Az a helyzet, hogy megoldanánk nélküle, de szeretjük és nem törekszünk a 100%-os hulladékmentességre. Csak megtesszük amit tudunk, miközben élvezzük az életet. 

Ezen kívül természetesen nem tudjuk kikerülni a konzerveket sem, illetve sajtot is csak ritkán tudunk pultból venni (kivéve ha találunk házi sajtot vidéken). Képzeljetek el egy faluvégi kisboltot, ami aznap az egyetlen lehetőség a vásárlásra. Arról nem is beszélve, hogy a lehető legjobb ár-érték arányú dolgokat keressük, ami sokszor együtt jár a műanyaggal. 

A legolcsóbb és környezetbarát opció a szedd magad 🙂
Ki mondta hogy az áfonya drága? Vagy egy kilóval megettünk túra közben
Cipelem a konzervet a táskámon a legközelebbi szelektív kukáig 😀 (Igen, a Balkánon is van, több erről a következő ilyen bejegyzésben!)
Sajtot vettünk saját edényben, zöldségek a kertből
Tipikus balkán boltocska, itt egyszerűbb kimérve vásárolni

Gondolatok útravalónak

Emellett vannak olyan dolgok, amik nem változnak, és nem mellesleg csökkentik a költségeket is, akár otthon, akár úton van az ember. A tisztálkodó és mosószer kimerül a szappanban, amit kiegészít a tojás, ami hajmosáshoz kell (Alan csak vizet használ). Azokon a napokon intimtölcsért használok, de léteznek mosható betétek is (saját tartóval és igen, sokkal jobb a bőrődnek, amellett hogy egészségesebb). Mosogatni természetes sörtéjű kefével és fém dörzsivel szoktunk. Előbbi a müllerben filléres tétel, simán bírja fél évig, és úgy igazán mosogatószert se igényel (igaz a vega kaják nem is olyan zsírosak).

Dezodornak sószappant vagy teafaolajat használunk. Kevés, de minőségi ruhánk van, amiket nem tervezünk cserélni, inkább megjavítjuk a szakadást, de évekig használjuk őket. És nagyrészt vegetáriánus étkezést követünk, amit kiegészít a hal, és az alkalomadtán elfogadott frissen sült hús a jófej emberektől. Nem csak olcsóbb, de egy ilyen túra során csökkenti a gyomormérgezés veszélyét és az emésztésnek is sokkal jobb. Hozzáteszem az eddigi utazók, akikkel találkoztunk, hasonló elven étkeztek.

Végül de nem utolsó sorban szeretném kiemelni, hogy a 4 és fél hónap során amit eddig az úton töltöttünk, egyetlen PET palackot se vettünk (és csak párat fogadtunk el kerékpározás közben). A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a  csapvíz egész Európában iható, és sok esetben finomabb, mint az ásványvíz. Igen, még a Balkánon is. Habár figyelmeztettek minket, hogy ez Albániára nem igaz, ami az utolsó balkáni országunk lesz, ez nem jelent számunkra akadályt. Ha megnéztétek a felszerelés aloldalt tudjátok, hogy rendelkezünk egy vízszűrővel. Képes a szennyeződések  és a baktériumok kiszűrésére, és 400 ezer literes élettartama van. Ha vigyázunk rá, az a 20 font beruházás fogja kitenni a vízre szánt pénz nagy részét, bárhová is megyünk.

 

Összefoglalva, csak egy pici odafigyeléssel hatalmasat vághatunk a karbon lábnyomunkból, nem beszélve a rengeteg megspórolt pénzről a hulladékmentes megoldások során. Ha csak annyit viszel magaddal ebből az egészből, hogy visszautasítasz mindenféle nejlonzacskót, átgondolod a vásárlási és közlekedési/utazási szokásaidat – és másokat is erre buzdítasz – már sokat tettél egy élhetőbb jövőért.

A következő környezetvédelemmel foglalkozó bejegyzésben mutatok néhány konkrét példát a hulladékmentes bevásárlásra, és hogy milyen lehetőségeink voltak az eddig országokban. Amennyiben nyaralni készülsz errefelé, tudd, mire számíthatsz egy műanyagmentes kikapcsolódás során.