Római kori városok és az olasz tótúra

Római kori városok és az olasz tótúra

Meglepetés Padovában

Miután elhagytuk Velencét, csak azt tudtuk hogy hogy a Garda tóhoz Padován és Veronán keresztül vezet az út, de fogalmunk sem volt arról, mit találunk ott. A korábbi warmshowers-es próbálkozásaink becsődöltek, így nem terveztünk sokáig időzni egyik városban sem. Padovába érkezésünk után kora délután azonban kíváncsiságból ránéztem a helyi hostokra, és mivel elég sokan voltak, megkockáztattam egy kérést. Legnagyobb medöbbenésemre az utolsó pillanatban küldött kérésem aznap estére elsőre válaszra talált. Egy kedves olasz-argentin pár, Ariele és Gaston látott vendégül minket, akik épp Argentínából érkeztek vissza családi látogatásról. Meg is ragadtuk az alkalmat és kikérdeztük őket az országról, igaz Argentínába nem a közeljövőben jutunk el. Mielőtt megérkeztünk volna hozzájuk, bejártuk a várost, amely gyönyörű ókori jellegű építészetével, zöld parkjaival és számtalan apró terével, kávézójával  elvarázsolt minket.  
 
Szerencsére Gastonnak csak dél körül kellett munkába indulnia, így volt időnk másnap délelőtt útvonalat tervezni és kéréseket küldeni Veronába és a Garda tó környékére a laptopon. Akkor még nem sejtettem hogy jó ideig az utolsó alkalommal tudtuk használni, mert ezután nem tudtuk feltölteni. Mivel majdnem minden képet a kamerával készítünk és egyébként is blogot írni mobilon nem túl jó mulatság, realizálnom kellett hogy várnom kell, amíg meg tudjuk javítani a laptopot. Szóval köszi a türelmet 🙂

Elbűvölve Veronában

Sikerült vendéglátókat szereznünk Veronában is, ami a következő nagyobb látnivaló volt az útvonalon. Nem tudtuk mire számítsunk, azon kívül hogy Rómeó és Júlia városába érkezünk, ami az egyetlen oka volt odaérkezésünknek 😀 Így meglepetésként ért minket hogy egy római kori várost találtunk, gyönyörű ókori óvárossal, hatalmas autentikus városfallal és egy a rómainál sokkal jobb állapotban lévő Colosseummal. 

 Egy középkorú pár fogadott minket, Gloria és Gianni. Jófejek voltak, megosztották a vacsorájukat velünk az első estén és minden kérdés nélkül belementek a kérésünkbe még egy éjszakára, miután úgy döntöttünk jobban bejárjuk a várost másnap. Érdekes módon fedezik fel a világot, mert Gianninak különleges részmunkaidős állása van, ahol két hónapot dolgozik normál munkarendben, majd két hónap szabadságot kap, amit utazással töltenek főleg, sokszor helyben bérelve bringát és úgy körbejárva egy-egy országot, legutóbb például Ománt.

A turistát játszunk napunkon körbejártuk a várost csak hogy magunkba szívjuk a helyi hangulatot, majd piknikeztünk a várban a hegytetőn, ahonnan beláttuk az egész várost. Egy kicsit úgy éreztük hogy visszautaztunk az időben, ahogy letekintettünk a háztetőkre magunk alatt. 

Mielőtt visszatértünk volna vendéglátóinkhoz hogy vacsorát főzzünk nekik, muszáj volt megnéznük a Capulet házat. Persze zsúfolva volt, tömve szuvenír boltokkal és a fal tele volt firkálva szerelmes graffitivel, így az egész egy kicsit értelmetlen volt és elég nagy csalódást keltett. Az az igazság hogy megnézzük ugyan a kötelező látnivalókat a híres városokban, hisz nem véletlen megy oda annyi ember, de sokkal jobban kedveljük az érintetlen természetet és a természetes látnivalókat, ahol egy kicsit küzdeni is kell a kilátásért. 

Mivel elég várost láttunk egy ideig, a következő pár hetet nagyrészt a természetben töltöttük, elsőként felfedezve az utunkba eső tavakat.

Ejtőzés a tavaknál

Ha ránéztek Olaszország északi részére, szembetűnik hogy számos kisebb nagyobb tó tarkítja a tájat, egészen Svájcig. Így úgy terveztük az útvonalat hogy az összes nagyobbat érintsük, még Svájcba is beugorva, majd a Comoi tó északi partján visszafordulva megmásszuk az Alpokot és a Dolomitokat.  

Az első uticélunk a Garda tó volt, ahol a térkép alapján találtunk egy viszonylag turistamentes, vad természettel körülvett partszakaszt a nyugati oldalon. Egy csinos kis ókori városon keresztül vezetett oda az utunk, ami engem az “igazi” Olaszországra emlékeztetett, szűk utcákkal és tipikus mediterrán építészeti stílussal. A természetvédelmi terület ahova megérkeztünk lélegzetelállító látványt nyújtott, ahol a tóra egy magas sziklafalról tekinthettünk alá, és az egész erdei-mezei tájat technikás túraútvonalak hálózták be. Másnap még egy futást is megkockáztattam rajtuk, de muszáj volt kifutnom a faluba és aszfaltot rakni a lábam alá, mert a bokámnak még túl sok volt az élmény.

Mivel mindketten szeretünk mászni (ok, Alan toronymagasan vezet ebben a kategóriában), a nehezebb de annál festőibb útvonalat választottuk a Comoi tó felé, miközben megnéztünk két kevésbé ismert tavat is, Idrot és Iseot. Az alacsony forgalmú hegyi utak lehetőséget adnak a gyakori megállásra, képek készítésére és úgy általában hogy magunkba szívjuk a látványt; és ugyan sokkal több izzadsággal jár, legalább nem zavar túl sok kocsi minket, ahogy haladunk a hegyen felfelé. Ez különösen fontos Olaszországban, ahol az autót vezető lába néha túlságosan is viszket a gázpedálon, és túlságosan is a komfortzónánkon belül előznek minket.  

Como felé haladva megpróbáltunk pár kérést warmshowersen és couchsurfingen, de sajnos nem jártunk szerencsével. Így feltöltöttük a készleteket még az olasz részen, mivel a svájci árak a skandináv árakkal vetekszenek, és átléptünk a határon megcélozva az utolsó tavat, Luganot. Az észai partot megkerülve vettük újra Olaszország felé az irányt, ahol a Comoi tó nyugati partján terveztünk északra menni. 

Korábbi beszámolókból és a google segítségével előre tudtuk, hogy a tó oldalán vezető út rengeteg alagúttal van tarkítva, melyek nagyrésze emelkedik. Kicsit tartottunk tőlük, mivel a kocsik itt még az olaszoknál is gyorsabbak és figyelmetlenebbek voltak. Legnagyobb megkönnyebbülésünkre felfedeztük, hogy szinte minden alagút mellett kerékpárút vezet közvetlen a tó partján. Még kempingeztünk is az egyik ilyen kiesőbb helyen, ami a tökéletes helyet adta, hiszen volt vízforrásunk és senki nem zavart. Ugyan számomra kissé túl ágas-bogas és tüskés volt – és a kerékpár külsőm egyetértett velem másnap reggel. 

Végül kelet felé fordultunk és megkezdtük az olasz túránk fénypontját, ahogy beléptünk az Alpok első völgyébe. De ez már a kövezkező bejegyzés témája.